A februári hónap hálatelt alkalmai Újlóton

A februári hónap hálatelt alkalmai Újlóton

Emlékezve a szeretet kötelékére áldást kértünk a házaspárokra

2016. február 21-én az újlóti gyülekezetben megkülönböztetett figyelemmel voltak köszöntve a házaspárok az istentiszteleten.
Szólt az Ige: „és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Ef. 5:2)
Pál apostol bemutatva a keresztény házirendet, világos útmutatást közöl mind a férfiaknak, mind a nőknek: az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek; a férfiak pedig úgy szeressék feleségüket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. (Ef. 5:22.25)
Kiemelten a házaspárokért szólt az igehirdetés és az imádság is, azonban nem volt megfeledkezve az özvegyekről és a magányosokról sem!
Sándor Veronika lelkésznő megragadva az alkalmat ezen kiemelt istentiszteleten, nagy örömmel köszöntötte Papp Sándor gondnok urat és nejét Papp Mártikát házasságkötésük 30. évfordulója alkalmából. Isten áldása kísérje őket továbbra is a közös életúton!
Ugyancsak örömmel volt köszöntve az ezüstlakodalmukat ünneplő házaspár is, Bartko Pál és Bartko Judit, aki egyben a vasárnapi iskola egyik vezetője valamint gyülekezetünk Remény Énekkarának irányítója. Isten áldása legyen továbbra is közös életútjukon!
Végül az úrasztalától egy közös áldásban részesültek mindazok, akik házasságban élnek.

Imára kulcsolt kézzel összefogva a betegekért és szeretteikért

2016. február 28-án immár hagyományszerűen tartottuk istentiszteletünket a betegekért és a szeretteikért.
Miután fohászkodva kértük az Urat: „Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!” (Zsolt. 6:3), az igehirdetés a köv. igeversre volt felépítve: „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.” (Zsolt. 30:3)
Hangsúlyozva volt az imádság fontossága, hiszen ez által alakíthatunk ki egyfajta bensőséges kapcsolatot mennyei Édesatyánkkal, ugyanakkor erőt meríthetünk a mindennapok terheinek elhordozásához!
Gyülekezetünk kislányai, Benyus Eszter, Tóth Sofia, Gyén Vanessza, és Šallay Edina énekszóval taps kíséretében hirdették „Mindig, hogyha kerülget a bánat, mindig Hozzád sietek Jézus… Mindig velem vagy a bajban, csendben és zúgó viharban mindig számíthatok Rád…”
Végül a Remény Énekkar tagjai bíztatták a betegségtől megterhelt lelkeket.
Bizonyságtételként szállt az ének: Isten hord karjain ínségünkben, elmúló életünk sok terhében, kézen fog Isten és vigyáz reánk, meghallgatja a könnyező fohászt.
Halk zenei aláfestés alatt Šallay László presbiter úr, aki egyben a Remény Énekkar tagja is, megosztotta velünk a Meghallgatott imádság c. szavalatot.
Énekkarunk tovább folytatva szolgálatát a Lelki próbáimban kezdetű 338. dicséretünk feldolgozását hozta a gyülekezet elé.
Végül Bartko Jutka, énekkarunk vezetője a felkonferálás mellett még egy Igeverssel erősítette az egybegyűlteket: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm. 8:28)
Isten áldása legyen valamennyi szolgálattevőn!
Sándor Veronika