Az újlóti gyülekezet száz évre helyezte el Tikvát, az időkapszulát

Száz évre üzenet az utókornak!

2018. október 28-án évszázadra szóló ünnepi alkalom volt Újlóton.

Átélve zengett az ajkakról az ének: „Ím béjöttünk nagy örömmel…”
Ambrus Erika, ipolypásztói lelkésznő és az egyházmegye sajtóbizottságának elnöke, aki rádiófelvételt is készített az alkalomról, hirdette Isten Igéjét. Ez. 12:16b alapján szólt az ünneplő sereghez. Kiemelte, hogy ezen az alkalmon az utókornak történik átörökítés. Ez nem lehetséges hitvallástétel nélkül. „Nagy kiállás az Isten ügye mellett, hogy megmutassuk itt van Isten köztünk.” Az időkapszula elhelyezése is erről tanúskodik. „A szívben is legyen egy időkapszula, ami mindenkor az Úr dicsőségét hivatott hirdetni!” Igehirdetését Túrmezei Erzsébet Átragyog-e rajtunk? c. versével fejezte be.
Papp Sándor gondnok úr Müller Péter, József Attila-díjas írót idézve így tett tanúbizonyságot: „Minden csoda a tied lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted –de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit.”
Beszédében a hitről szólt, párhuzamot vonva, hogy amiként 136 éve az elődök hittel emelték fel Isten hajlékát s tették ezt mindössze hat hónap alatt, akként ma mi is hittel helyezzük el az időkapszulát, azzal az élő reménységgel, hogy száz esztendő múlva az utódok felnyissák. „Nem emberi számításokra tekintünk, de a láthatatlan élő Istenben bízunk. Téglánként építkezünk, s hisszük, a mai napon elhelyezett időkapszula lesz az egyik téglája a 2117-re épített háznak, amit továbbépítenek majd azzal, hogy az utókor meghallgatva kérésünket egy újabb időkapszulát fog elhelyezni a reformáció 700. évfordulójára!
Nagy Attila presbiter úr elmondta, hogy amiként minden időkapszulának, amit elhelyeznek az utókor számára, nevet adnak, úgy a gyülekezet időkapszulájának is lett neve. Természetesen bibliai nevet kapott, Tikva, melynek jelentése: reménység, feszültség, várakozás.
Az időkapszula reménységgel lett elhelyezve, hogy száz év múlva örömmel fogja felnyitni az utókor, hiszen gondolva volt rájuk. Nyilván az utókor telve lesz feszültséggel is, vajon mi lesz az elődök üzenete, milyen eszmei értékeket mentettek át! De ahhoz, hogy ezt felfedezzék, várakozásra van szükség.
Tikva többek között tartalmaz ünnepi ajándéktárgyakat; szövetként az elődök kézimunkáját; de átmentésre került az is, hogy a 20. század elejétől miként vezették el az egyházadó befizetését, amivel minden bizonnyal 2117-ben már nem találkozhatnának, így viszont ezen a téren is betekintést kaphatnak az egykori gyülekezeti életbe. Az időkapszula egy TV felvételt is őriz, mégpedig a reformáció 500. évfordulójának megörökítéséről. Visszanézhetők, meghallgathatók lesznek az elöljárók, a gyermekek, a Remény Énekkar szolgálata… S amiként híreket is szoknak elhelyezni az időkapszulákba, így az utókor hírt fog kapni nem csak gyülekezetünkről, de az egyházmegye jelenlegi életéről is újságokból, levelekből.
Így került elhelyezésre Tikva, az újlóti gyülekezet időkapszulája egy méltó helyre, a szószék alatti csempék alá, az újlóti templom fényképével felöltöztetve, nemzeti szalaggal átkötve. Helyét egy emléktábla őrzi, ami a 90. zsoltárt hirdeti.
A záróének eléneklése után az ünneplő sereg a templomkertre ment, hogy elültessen egy hársfát. Sándor Veronika, helyi lelkész Jób. 14:7 alapján hirdette Isten Igéjét, miszerint „Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.” Hangsúlyozta, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, valamint Istennel mindig van újrakezdés! A gyülekezet a hársfával köszönetét fejezte ki gondnokának, emlékezve, hogy Hárs nevű éttermével szüntelen támogatja a megvendégeléseket.
Az áldás fogadása után a gyülekezet elénekelte a Himnuszt.

Sándor Veronika
fotó Mente Róbert