Nagyod

Nagyod a Garam jobb partján fekvő falu. Lakói a török uralom alatt sok viszontagságnak voltak kitéve. Sokszor folytak itt harcok a lévai várvédők és a népet sarcoló törökök között. A reformáció tanainak meghonosodásáról nincsenek pontos adataink, azonban az tudható, hogy 1645-ben szervezett gyülekezeti élet volt. Az első prédikátor Negyedi János volt. Fából készült templomban hallgatták Isten Igéjét. Ekkor Zsemlér filiaként szerepelt a feljegyzésekben. A következő prédikátorok váltották: Gálos Pál, Erdődi Mihály, Tergenyei Márton, Zselízi István. Az utóbbi tevékenységi ideje már az ellenreformáció idejére esik. 1718-ban plébános helyeztetik Zsemlérre és ez egybevág a nagyodi ref. gyülekezet megszűnésével. 1733-ban Kocsi István prédikátorsága alatt a gyülekezet javait elkobozták. Hitéhez viszont népe annyira ragaszkodott, hogy az ellenreformáció korának türelmetlensége sem tudta megtörni, amint az történt a szomszédos módos filia (már ekkor kőtemploma volt) Zsemlér esetében, mely teljességgel visszatért a római hitre. A hívek az elnyomatás éveiben is megtartották hitüket – Hontvarsány canonicus templomába jártak. A türelmi rendelet után Felsőszecse filiája lesz 1793-ig, amikor a kismányából kitett lelkész foglalja el új helyét Nagyodon. Ekkor kezdik el az új templom építését. „Minekutána templom építésére való engedélyt nyert volna a nagyodi gyülekezet, a templom fundamentuma letétetett 1787. április 12. „ Olyan nagy szorgalommal fogtak a hívek a templomépítéshez, hogy felszentelése már 1787. augusztus 19-én meg is történt. Ez a templom a türelmi rendelet szabályai szerint épült torony nélkül, oldalbejárattal. A két harangot a közeli haranglábban helyezték el. 1793-ban önállóságért folyamodott a gyülekezet. Szentesi Dánielt küldték szolgálatra. Ő már egy békésebb kor prédikátora volt. Őt követték Tornyai János, Laki Antal, Kulifai István, Szabó Péter, Tóth József, Szabó Péter, Gőbel Gerzson, Szabó Endre. Az ő idejében épült fel 1854-ben a parókia. Az 1900. évben Bajkai Zsigmond lesz a lelkipásztor – ekkor kezdték meg az új templom építésére a gyűjtést. Egy évtizeden keresztül rakosgatták egymáshoz a filléreket. Az I. világháború elvitte a pénzt és a 175 kg-os harangot. A gyülekezet nem adta fel a reményt. Újra gyűjteni kezdtek, és 1924. okt. 12-én hálaadó istentiszteleten felszentelik új templomukat. Új harangot is öntetett a gyülekezet. Iskolát csak a türelmi rendelet után képes szervezni. Ennek a felfelé ívelésnek az 1945. évi fordulat következményei vetettek véget, mely állapot megváltozására belátható időben nincs remény. A háborús károkat szenvedett templomot viszont kijavították. E nehéz időkben lelkipásztorok voltak: Szabó Zsigmond, Nagy Gyula, Vörös László, Borsos Kornél, Urbán Károly, Puskás István, Szabó Antal, Pógyor Lajos, Csuprai Ernő, László Béla, Pásztori Attiláné. 1966-ban végezték a templom és torony festését. Az idő rongálása szükségessé tette az alaposabb külső javításokat. Ez történt meg 1992-ben. Legújabb generális javításra 2008-ban került sor, amikor a gyülekezet önerőből valamint külföldi testvérek adományából a templom és torony teljes állagát felújították. Népe a feljegyzések és tapasztalat szerint békés, szorgalmas és - kevés kivételtől eltekintve - hitben buzgó. A gyülekezet lélekszáma a 300-at soha nem érte el. Filiája 1998-tól az Alsószecsei Leányegyházközség. Jelenleg az állandóan ott lakó hívek száma 100 alatt van, de a környékből (is) istentiszteletre oda járók száma fokozottan figyelmeztet az igehirdetés hitvallásos mívességének fontosságára.

Címke: 
Templomaink