A reformáció 500. évfordulójának megünneplése Nagyodon

„Az Ige az, ami hússzívé teszi a kőszívet.”

2017. október 28-án, szombaton ünnepelték Nagyodon a reformáció 500. évfordulóját.
Az ünnepre készülve a gyülekezet a református magyarság néphimnuszát, a 90. zsoltár első versét énekelte.
Pásztori Attila, a helyi lelkész 2Móz. 1-17 igeszakaszból ismertette Isten szavát, a gyülekezet pedig fennhangon Isten színe elé vitte bűnvalló imáját.
A szószéki szolgálatot Kassai Gyula esperes végezte. Igehirdetése Ez. 11:19-20 igeversekre volt felépítve. Hangsúlyozta, választ kell keresni arra, hogy mire hívott el minket Isten, mit jelent számunkra reformátusnak lenni, s valóban erős-e a mi református hitünk. Isten döntés elé állít minket, s nekünk hitvallást kell tennünk Isten és emberek előtt. Ez fárasztó lehet, ha nem Isten Igéjére figyelünk! Isten az, aki vezet és megtart minket, és az Ő Igéje örökre megmarad! „Az Ige az, ami hússzívé teszi a kőszívet.”
Az emléktábla leleplezése előtt a helyi lelkész mondott beszédet, kiemelve, hogy emléktáblát hátrahagyni a hívők számára öröm. Miután felolvasta a 2Krón. 3:1-6 igeszakaszt a Szentírásból, elmondta, „az örök élet szívünkben való hordozásával tettük meg a leleplezést”.
Nagyod gyülekezet két gondnoka leplezte le az emléktáblát, vallva, hogy „nem maga a kő a lényeg, hanem annak üzenete”.
Ezt követően a jelenlevők hozzájárulhattak a kegyelem asztalához. Az úrvacsorai jegyeket a helyi lelkész Pásztori Márta garamszentgyörgyi lelkésszel osztotta ki.
Az ünnepi alkalom a templom előtt tovább folytatódott a reformáció fájának elültetésével, mely egy tölgyfa volt. Ezt két szavalat előzte meg, az első Vojtkó Páltól a Luther c. vers volt, a másik pedig Sántha Károlytól a Hálaadás a reformációért c. verse.
A nemzeti imádságot, a Himnuszt követően szeretetvendégségre hívták a jelenlevőket, amiért köszönet jár a gyülekezet szorgalmas tagjainak.
Legyen Istené a dicsőség ezért az ünnepi alkalomért is!
Sándor Veronika
fotó: Mente Róbert