"Tisztelet jár a ma élőknek a helytállásért!"

KETTŐS ÖRÖMÜNNEP ÚJLÓTON

2017. október 15-én kettős örömünnepre hívogatott az újlóti harangszó. Megünneplésre került a reformáció 500., valamint Isten hajlékának 135. évfordulója.
Igei köszöntővel a helyi lelkész, Sándor Veronika üdvözölte az ünneplő sereget: „Az igaz ember pedig hitből él.” (Róm. 1:17)
A világi köszöntést és üdvözlést Papp Sándor gondnok úr végezte.
Az Ef. 2:1-10 igeszakaszt Kassai Gyula ismertette, majd ünnepi alkalmunkat imádságban vitte az Úr elé.
Az igehirdetés szolgálatát Fazekas László püspök úr végezte Ef. 2:8 alapján, feltéve a kérdést, hogy mi kiben hiszünk és mit hiszünk, milyen értékeink vannak, mit jelent ma számunkra a reformáció. Úgy vélem, ezekre a kérdésekre mindnyájunknak válaszokat kellene adnunk! Választ kell keresnünk arra nézve is, hogy hol szorul a mi életünk reformációra! A Szentírás naponkénti olvasása által megpróbálhatjuk kikutatni, mit kíván tőlünk Isten.
A hirdetésekben Nagy Attila presbiter úr mondott köszönetet többek között kiemelt vendégeinknek, hogy megtisztelték alkalmunkat. Emellett szeretettel fogadták a gyülekezet ajándékát, egy porcelán poharat, a hölgyek díszbe öltözött vörös rózsával, melyre rá volt égetve az újlóti gyülekezet logója, ami külön a reformáció 500. évfordulójára készült.
A logón megtalálható a wittenbergi vártemplom körvonala, melynek kapujára Luther Márton 500 éve kitűzte 95 tételét.
Az egyik tornyában a Luther-rózsa van, mely Luther Márton személyes jele volt. Vitairatait, okmányait és leveleit Luther ezzel hitelesítette. Ötszirmú rózsa közepén szív volt látható, abban egy kereszt. A Luther-rózsa jelentésére had idézzek egy magyarázó kis versikét, mely így szól: „Rózsákon jár Krisztus híve, Ha keresztet hordoz szíve.”
A vártemplom másik tornyában megtalálható a másik szimbólum, a Kálvin-csillag. A kereszténység egyetemes szimbólumaként használt kereszt helyett, amely Jézus golgotai kereszthalála általi megváltásra utal, a magyar reformátusok körében a csillag lett a legelterjedtebb jelkép.
A vártemplom körvonalazódó fala lent könyv formába fut össze, ami a Szentírásra mutat, hiszen a reformátorok egyik tanítása alapján azt hirdetjük: Sola scriptura, ami azt jelenti, hogy egyedül a Szentírás elve szerint, vagyis a Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava, a keresztény tanítás egyetlen forrása.
A gálya az ellenreformáció idejére utal. A protestáns egyházak életében a próbatétel évei (1670-es évek) voltak a gályarabság évei.
A gálya alatt pedig ott van egy kéz, Isten megtartó kezét, gondviselését szimbolizálva!
Végül köszönet volt mondva a helyi lelkésznek és gondnoknak egyaránt, tudva, hogy rengeteget fáradoztak az ünnepért, hiszen a felkészülések már januártól kezdetét vették!
Folytatva az ünnepi alkalmat, a barsi egyházmegye gondnokának lánya, Kiss Éva mondott szavalatot. Túrmezei Erzsébet: Nem tehetett másképp! c. versét osztotta meg az ünneplő gyülekezettel.
Az emléktábla leleplezését a szószékről Fazekas László püspök úr végezte. Beszédet Mt. 5:13-16 alapján az úrasztalától Kassai Gyula esperes úr tartott, aki egyben egy áldást is kért az ünneplő seregre. Elmondta, sok minden külsőségnek tűnhet, az ünnepre készített saját logó, a porcelán poharak, az emléktábla, de mégis, ezek kifejezik hitünket! „A reformációhoz akkor leszünk hűek, ha életünket hozzáigazítjuk Jézus Krisztushoz, Isten Fiához, az evangéliumhoz.” Ugyanakkor azt is elmondta, hogy „tisztelet jár a ma élőknek a helytállásért!”
Áldáskívánása Jer. 32:28 alapján hangzott el: „visszahozom őket erre a helyre, és gondom lesz rá, hogy biztonságban éljenek.”
Az emléktábla szövegét Sándor Veronika, helyi lelkész ismertette. A márványtábla emléket állított nem csak a reformáció 500. évfordulójának, de a templom 135. évfordulóját is hirdeti, rajta az újlóti gyülekezetre vonatkozóan a reformáció terjesztői valamint a templomépítők nevei. Az első sor pedig az Igét hirdeti, miszerint „Álljatok meg a hitben.” (1Kor. 16:13) SDG
A helyi gyülekezet Remény nevű énekkara a gyermekekkel együtt énekszóval tett tanúbizonyságot Isten nagyságáról! Szállt az ének Szeretem örökké, valamint Te erőt adsz. A gyermekek nagyon örültek Papp Attila és neje ajándékának, Luther Márton playmobil-nak. Az énekkar tagjai örömmel vették át a porcelán poharat, amit a hölgyek rózsa kíséretében fogadhattak.
A történelmi visszatekintést Papp Attila gyülekezeti tag tartotta, aki egyébként néhai Kocsi János templomépítő gondnok fiúszépunokája.
Áttekintésben igyekezett rámutatni arra, hogy nem volt egyszerű eleink élete, gyakran nélkülözés és küzdelmek árán tudták csak gyakorolni vallásukat. „A Jóistenbe vetett hitüket azonban nem vesztették, így a gyülekezet az Úr kegyelméből minden nehézség után talpra tudott állni, gyarapodni tudott lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Ebből okulva mi se csüggedjünk a nehéz időkben, bízzunk abban, hogy az Úristen megtart minket hitünkben, és mindnyájunkat gyarapít lelkiekben, ahogy tette ezt az elmúlt évszázadok során.”
Miután kézfogónál a gyülekezet kislányai igekártyával ajándékozták meg az ünneplőket, a templomkertben folytatódott tovább az ünnepség.
Elültetésre került a reformáció fája, egy cédrusfa, ami előtt egy fehér márványkőn egy fekete márványtábla hirdeti e fa mivoltát a köv. igeverssel: „Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon.” (Zsolt. 92:13) Beszédet Sugár Tamás, nagyigmándi lelkész mondott, mivel hajdan a templom alapköve néhai Szentkúti Kiss Károly lelkészsége alatt lett elhelyezve, aki Nagyigmándon fejezte be lelkészi szolgálatait s ott is lett örök nyugalomba helyezve. A Magyarországról érkezett lelkész elmondta, hogy a reformáció fája az egység fája, ami egyben az életet is szimbolizálja.
A beszéd elhangzása után Konkoly Viktória elénekelte a magyarok világhimnuszát.
Ezt követően a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka, az egyházmegyei-, a nagyigmándi gyülekezet, a pozbai gyülekezet-, valamint az újlóti gyülekezet gondnokai az egység nevében elültették a reformáció fáját.
Végül a megemlékező sereg tiszteletét leróva állt meg néhai Kocsi János gondnok úr sírjánál, hogy megemlékezzen egykori templomépítő gondnokának szolgálataira!
A sírnál a liturgiát Sándor Veronika lelkésznő végezte.
Hangzott az Ige: „Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt.” (1Tim. 1:12)
Elhangzott, hogy amikor Isten szolgálatba állította néhai Kocsi János gondnokot, aki egyébként a jelenlegi gondnok ükapja, nem kis feladattal bízta őt meg. A gyülekezettel karöltve 1882. márciusában lett letéve a templom alapköve, s még ugyanezen esztendő szeptemberében sor került a templom felszentelésére. Oroszlánrészt kellett vállalnia a munkálatokban az akkori gondnoknak, főként, hogy ez időben lelkészváltásra is sor került; s az akkori lélekszámot tekintve sem voltak sokkal többen a gyülekezetben mint ma, hiszen 185 lélekszámról tudunk! Példaértékű ez az összefogás! Páratlan elszántságnak, akaratnak és odaszánásnak kellett lennie az akkori elöljáróban, gyülekezeti tagokban! Utóda, Papp Sándor ükunokája átvéve a stafétát gondnok-utód is lett. Méltón gondozza a ráhagyott hagyatékot, templomi szolgálataival Isten országának épülését szorgalmazza!
Néhai Kocsi János gondnok úr ükunokája, Papp Sándor jelenlegi gondnok átvette az emléklapot, ami elődje emlékének tiszteletére lett készítve!
Miután egy néma perccel adózott az összegyülekezett sereg néhai Kocsi János gondnok emlékének, meg lett vallva az egyetemes keresztyén egyház hitvallása, az apostoli hitvallás.
A hitet erősítve a 90. zsoltár első verse, mint a református magyarság néphimnusza volt elénekelve.
Miután a gyülekezet gondnokai elhelyezték a megemlékezés és a kegyelet koszorúját, áldáskívánással ért véget a megemlékezés.
A lélek felüdülése után a test táplálása következett. A kultúrházban Révész Csilla, sárói lelkésznő kérte el az Úr áldását, elénekelve a székely asztali áldást. Külön köszönet jár neki az éles, szép képek készítéséért!
A kultúrházban a finom levest követően svédasztalokhoz járulhattak mindazok, akik együtt ünnepeltek és örültek az újlóti gyülekezet tagjaival!
Mindeközben régi könyvek kiállítását tekinthették meg a vendégek; s az ebéd alatt ifjúsági keresztyén énekek hallgatása közben a helyi gyülekezet fényképei kerültek kivetítésre.
Ezen az ünnepségen jelen voltak a regionális televízió munkatársai is, akik felvételt készítettek az ünnepi eseményről. A film később egy időkapszulába kerül, mely a következő száz évre lesz eltéve, azaz Isten kegyelméből a reformáció 600. évfordulóján lesz felnyitva.
Szeretettel mondunk köszönetet gyülekezetünk tagjainak az egész éves szolgálatokért, amit a reformáció 500. évfordulójának alkalmára végeztek! Ennek tiszteletére lett lerakva a térkő, lett felújítva a két temetőkapu, tujafák lettek elültetve, az énektáblára új számok lettek készítve. Be lett festve a parókia kerítése és kapuja, a virágos kertek fel lettek újítva, egy külső-ajtó és két ablak lett betéve, a garázs le lett hőszigetelve és be lett festve. Ugyancsak köszönjük a templom teljes nagytakarítását is és a gyönyörű ikebanákat az úrasztalán, a szószéken és a férfiak oldalán az első padon.
Szeretettel köszönjük az ünnepnapi szolgálatokat, segítséget mind a férfi- mind az asszonytestvérek szorgalmát a szeretetvendégség és a kultúrház előkészítését.
Végül, de nem utolsó sorban, szívből jövő hálaadással mondunk köszönetet Istennek, amiért kegyelme megengedte, hogy átélhessük a jubileumi évfordulót, terveinket megáldotta, s mindemellett az októberi hónap legszebb időjárását erre a napra ajándékozta! Legyen áldott mindezekért az Úr! Soli Deo Gloria!

Sándor Veronika
fotó: Révész Csilla