Jubiláló konfirmáció újkenyér ünnepén

Kettős örömünnep

2017. augusztus 13-án Pozbán kettős örömünnepre hívogatott a harangszó! Az újkenyér ünnepére terített úrasztalát jubiláló konfirmandusok állták körül. Meghívást kaptak azok, akik 30, 40, 50, 60 valamint akik 60 év felett tettek konfirmációs fogadalomtételt.
Dukon András, helyi lelkész 5Móz. 8:2 alapján hirdette Isten üzenetét. Szólt az intés: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett minket az Úr.”
Felvetődött a kérdés, hogy visszaemlékezve a mögöttünk levő évekre, tudunk-e hitvallást tenni arról, hogy hogyan vezetett minket Isten! „Konfirmációkor elhangzik a fogadalomtétel, miszerint hűségesek leszünk Istenhez, de vajon tudtunk-e figyelni az elmúlt évtizedek alatt arra, hogy miként van jelen Isten a mi életünkben! Meglássuk-e, hogy a történésekben ott van Isten hatalmas keze? Tudta-e vezetni Isten a mi lelkünket? Tudtunk-e szeretni, jók lenni, ha kellett, csendben lenni, áldott gyümölcsöket hozni? Mert a múltban nemcsak az isteni gondviselés van, de mi magunk is ott vagyunk! Tudtunk-e Istenre figyelni, aki mindezidáig vezetett?”
E sorok írója úgy véli, mindnyájunk számára elgondolkodtató kérdések ezek, melyekre jó, ha csendességben, alázattal próbálunk választ keresni!
Az ünneplő sereg fennállva fogadta az áldást: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs. 1:9)
A gyülekezet lelkésze az úrasztalától a köv. igeverssel nyitotta meg a konfirmációs fogadalomtétel megerősítését: „Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire!” (5Móz.32:7)
Ezt követően az egybegyűlt sereg egy néma perccel adózott néhai Szaszák Bertalan és Császár László lelkipásztorok emlékének valamint azon jubilánsok emlékének, akik már nem lehettek jelen…
Miután a jubiláló testvérek megerősítették egykori fogadalomtételüket, átvehették egy virágszál kíséretében a névre szóló emléklapot.
Az évfordulósok nevében a hála szavait Csernyíkné Tóth Magdolna fogalmazta meg, aki egyébként Hontfüzesgyarmat, Fegyvernek, Nagypeszek és Oroszi lelkésze. A köszönetmondást egy igeverssel kezdte: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt. 118:24) „Hálát adok Istennek, köszönetet mondok embernek, a gyülekezetnek, annak elöljáróinak!” Könnybe lábadt szemekkel hallgatták, hogy az egykori konfirmációs fényképekről „visszaköszönnek” azok, akik sajnos ma már nem lehetnek itt, egykori lelkészek, gondnokok, szülők, családtagok… Ma, a mostani ünnepségen pedig új arcok is vannak, hitvestársak, gyermekek.
Mente Róbert, a gyülekezet gondnoka, aki jubiláns is, adta át a lelkésznek a jubilánsok nevében az ajándékot, ez által is kifejezve köszönetüket, tiszteletüket.
Felemelő érzés volt a jubilánsoknak újból egy kenyérből enni és egy kehelyből inni!
Végezetül Mészáros Jenő, egyike a legidősebb jubilánsoknak, szavalt el egy részletet Csécsi Imre: Fogadástétel c. verséből.
Az ünnepi alkalom szeretetvendégséggel zárult, s egyben köszönet jár mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy terített asztalhoz ülhessünk.
Soli Deo Gloria, legyen egyedül Istené a dicsőség ezért a felejthetetlen alkalomért is! Isten áldása kísérje továbbra is a gyülekezet alkalmait, szolgálattevőit!

Sándor Veronika